Jutalmazás-büntetés

Ha a gyerek a külső értékeknek akar megfelelni,

-a gyerek teper, versenyez, versenyzős fajta....

 -a gyerek szorong....

-a gyerek versenyez és a szorong...

A gyereknek az önértékelése leesik, befeszül és megszűnik az együttműködés, rosszabb esetben a magatartása is változik, negatív irányba. A belső értékelése megszűnik, viszont ennek visszaállítása nagyon fontos és a külső értékelés teljes megszüntetésével lehetséges. A belső elhivatottságra, a belső saját önfejlesztésre szükség van. Nélküle, utasítást végrehajtó, emberszerű robotok lesznek, akik azt sem tudják, hogy hol a helyük a világban.

Amikor a külső értékelést alkalmazzuk, a saját egonkat akarjuk ezzel kifejezni. Maga a gyerek, ennek csak eszköze. Ezek mind csak a szülőnek fontosak, de mi fontos a gyereknek?  A belső értékelés során, minden a gyerekről szól....

Mit akar a gyerek?

Hogy akarja azt a gyerek?

Mit akar elérni?

Mivé akar válni?

A saját elképzelései, tapasztalásai során jön létre a gyerek valódi személyisége. Ez ugyan úgy működik az oktatásban is. A gyerek bele van kényszerítve, hogy mit és mikorra kell tudnia, de azt mi sem tudjuk, hogy ez tényleg  jó vagy sem a gyerekeknek. Azt sem tudhatjuk, hogy neki ez vagy az, ami igazan fontos. Hol vannak az ő érzései, gondolatai? Meg kell, hogy értsük a különbséget a kettő között, hisz ez egy ördögi kör....

A gyerek ellenkezik, nem működik együtt, nem akar tanulni. Mit tesz a szülő? Külső értékeléshez folyamodik, először megpróbál jutalmazni, majd ha az nem működik, jön a büntetés. Viszont amikor a gyerek jól viselkedik, szintén jutalmazást kap, ha mindent jól csinál, akkor is megkapja a jutalmat. Ezzel eléri a szülő, hogy a gyerek jutalomért "dolgozik", jutalomért tanul. Ennek azonban van egy hátulütője. Ha a jutalmat egyszer nem kapja meg a gyerek, azzal azt érzi, hogy büntetve van. Miért? Mert neki már természetes, hogy megkapja a jutalmat, hisz mindent jól csinál. Ezáltal nem érti, hogy miért kap büntetést, ami szorongást, bizonytalanságot hoz és megint a magatartás zavarnál tartunk. Ha nincs külső jutalmazás, nincsen belső büntetés és a gyerek sokkal hatékonyabban fog működni.  Valószínű, hogy eleinte nem fog csinálni szinte semmit, hisz nem kap érte jutalmat. Egy idő után, magától elkezd érdeklődni a tudás után. Segítsünk neki megtanulni, hogy lehet saját véleménye és saját gondolata, minden büntetés nélkül, így képes lesz a késöbbiekben meghatározni saját magát is. A felelősség vállalást is meg kell nekik tanítani úgy, hogy szembesítjük a tetteikkel.

Például, ha összetörik egy pohár, nem bezavarjuk a szobájába és megbüntetjük, mert abból azt vonhatja le, hogy nem szabad hibázni. Ezzel sajnos elérhetjük azt is, hogy inkább ne nyúljon pohárhoz, mert ha esetleg ismét eltörik, megint büntetést kap. Elindul egy ferde tükör önmagával szemben, ami torzítja az énképét, frusztráció, szorongás alakulhat ki. Nem tud mihez kötődni a büntetés miatt, csak ahhoz, hogy amit csinált, az rossz. Amikor nem büntetést kap, hanem rávezetést, hogy mely tetteinek milyen következményei vannak, ( fel kell szednie a pohár darabjait és feltakarítani, esetleg elmenni újat venni) akkor legközelebb jobban fog vigyázni.

Ugyan ezen az alapon működik a dicséret is. Ha a gyermek rajzol valamit és oda viszi a szüleinek megmutatni, egyértelműen azt fogják mondani, hogy "nagyon szep", "nagyon ügyes vagy". Ezek helyett, azt kellene mondani, hogy " nagyon tetszik a napocska, ahogy mosolyog" vagy " tetszik az elrendezés", "tetszik a színösszeállítás".....stb.

Miért mondom ezt? Azért, mert hozzá szokik, hogy bármit és bárhogy rajzol, az mindig tökéletes, amikor pedig kikerül a szülők ölelő karjaiból, (ovi-suli) és rá jön, hogy az alkotása nem is olyan gyönyörű, kialakul a szorongása. Nagyon fontos a megfelelő, egyenes és egyszerű kommunikáció a gyerek, szülő és pedagógus között.

Segítsetek, együtt, egymásért!

Előzetes konzultáció (45 perc) ingyenes.

Keress bizalommal.